FECA-PECA Horgászbolt :: A horgászbolt webáruház :: Shimano horgászbot, shimano horgászorsó, SPRO horgászbot, SPRO horgászorsó, Rapala wobbler, Marosmix termékek, egyéb horgász cikkek.
Horgász információk
 

  Híreink

Nyári emlékek - Pár óra a pontyokkal

Pár éve, hogy elkezdtem az írással komolyabban foglalkozni. Persze, ahogy az ember komolyan vesz valamit, megpróbálja azt a legnagyobb alázattal, a célnak mindent alászentelve végezni. Talán így a végeredmény nem csak a számomra lesz kedves, hanem azoknak is, akik elolvassák. Szóval, mióta foglalkozom az írással, minél több horgászatomat megpróbálom fotókkal dokumentálni. Ennek legfőbb oka, hogy fotó nélkül a legszebb történet sem lesz kerek. Viszont sokszor előfordul, hogy az archívumomba elsüllyesztett képek mellé csak sokára érkezik meg a történet. Lehet ez azért, mert elfeledkeztem róla, de lehet az ellenkezője is, szándékosan később jelennek meg, pont télvíz idején, hogy ilyenkor se maradjanak olvasnivaló nélkül a kedves olvasók. A kissé hosszúra sikerült bevezető után talán már érthető, hogy miért kerül éppen most napvilágra egy nyári horgászat története.

Meleg, forró nyár! Bizony régen volt, talán nem is emlékszünk rá, hogy a vízparton ülve, milyen érzés az, mikor a naptól felperzselt bőrünket a szél simogatja, mikor a hűvös hajnal az egyetlen hideg élmény a szabadban, mikor semmi másra nem vágyunk, csak a meleg szobából menekülni a vizek mellé. Ez a történet erről szól, mert a délelőtti teendőket elvégezve egy gyors ebéd után már robogtam is horgászni. A hőségtől való menekülés ilyen megtestesülését már régóta űzöm, bár szerintem senki sem szeret otthon ülni nyáron. Ezúttal egy gyors, Erdei féle methodozásra készültem a Pródi horgásztavon. Mivel késő délutánra más programom is volt, csak a legszükségesebbeket hoztam magammal. Egy láda, egy bot, egy merítő, egy haltartó és egy vödör, amiben elfért az etetőanyagom, aromáim, csalijaim. Szerelékes táskát, amiben minden fontos holmim benne van, szándékosan nem hoztam magammal, nem akartam cipelni. Helyette zsebre vágtam két előre elkészített Erdei szereléket, melyeket csak fel kell akasztani és már indulhat is a horgászat! Az etetőanyag választásom ezúttal Maros Mix Method Seed Mix-re esett. Bevallom őszintén, eddig a napig valahogy elkerülte a figyelmemet ez a kifejezetten nagyhalas etetőanyag, melynek sajátossága, hogy hétféle tört magot tartalmaz, amelyek garantáltan az etetésünkön tartják a nagytestű halakat.

A mai menü Method Seed Mix és csemegekukorica


Jól látszik a hétféle tört mag, melytől igazán nagyhalas az etetőanyag

A nagy szemcsék miatt a legnagyobb 6 mm-es
lyukbőségű rostát használjuk

Gyors etetőanyag keverés után a bot összeszerelése és a szerelék következett. Ezúttal azonban ez gyorsan ment, mert az előre elkészített szereléket csak fel kellett akasztanom a forgókapocs végére és kész is voltam a szereléssel. A szerelék precízen van elkészítve, mind az előke hossza, mind a horog, mind a hajszálelőke mérete jól kitalált és sugárzik róla a nemes egyszerűség, ami a megalkotóját is jellemzi.


Praktikus létrán tárolva vásárolható meg az Erdei szerelék,

mely minden elemében kifinomult, de mindamellett egyszerű
Mivel a horgászatra szánt időm ezúttal igencsak szűkös volt, ezért nem végeztem nehéz alapozó etetést, mivel a nagy csobogás bizonyára elugrasztotta volna a közelben lévő halakat. Ezért azt találtam megfelelőnek, hogy a horgászat elején 4-5 percenként újradobok, így van esélyem már az elején is halat fogni, de a sűrű dobásoknak és a tartalmas etetőanyagnak köszönhetően azért valamiféle alap mégiscsak kialakul majd. Az első pár dobás - ahogy az lenni szokott - csendesen telt, majd megérkeztek a keszegek az etetésre. Jól jelezte ezt a spicc apró rezdülése is, ami azt jelentette, hogy vannak már odalent. Kisvártatva kialakult a kapás is, melynek okozója persze dévérkeszeg volt.


A mai csali arzenál


A csalizás roppant egyszerű, csak akasszuk be a fűzőtűt a szilikonkarikába,
húzzuk meg és már fűzhetjük is rá a csalit


Kész is a felcsalizott horog
A második dévér után aztán valahogy elcsendesült az etetés, olyan volt, mint amikor a filmekben az éjszaka leple alatt az addig vígan huhogó bagoly is elhallgat és ha a főhős még akkor nem is sejti, de mi nézők már nagy rutinnal tudjuk, bizony itt történni fog valami! Épp csak eltűnődtem a keszegek eltűnésén, mikor olyan elemi erővel csavarta valami el a spiccet, hogy majdnem vitte a botomat is. Szerencsére azért észnél voltam és kézbe vettem a feedert és ezzel együtt a hal fárasztását is. Heves ellenállással küzdött már jó tíz perce, és még a sziluettjét sem láthattam. Persze ekkorra már tudatosult bennem is, hogy a hal azt a vehemens kapást nem viccnek szánta. Ő egy komoly ellenfél, duzzad az erőtől és nem kívánkozik a partra. Hiába próbálom megemelni a fenékről, legfeljebb csak a feederbotom hajlik jobban, de a hal egy centit sem jön feljebb, nem enged a hívó szónak.


A bot karikában, de az ellenfelet még nem látni,

csak burványokat
Az erőszakos huzavonából ismét eltelt tíz perc, mikor már a lentről jövő burványok közt, hol egy farkat, hol valami más testrészt láttam, s bizony eme részek mérete hihetetlen nagy volt. A megakasztott hal, nevesítve egy tükörponty, a felszíntől megijedve még agresszívebben kezdett védekezni és mint egy Lokomotív gőzmozdony, úgy tépte le a zsinórt a dobról, hogy egyenesen sírt az orsó. Aztán visszaloptam valamennyit, mire kezdődött minden elölről! Kezdett olyan érzésem lenni, hogy ez a hal ma nem lehet az enyém. Persze nem jó ómen ilyenre gondolni a fárasztás közben, de már eltelt több mint fél óra és még mindig őkelme irányít és nem fordítva. Nem szeretem az ilyen hosszú fárasztásokat, mert egyre nagyobb az esélye, hogy leakad a megakasztott hal, mivel a horog kilazul a szájban. Az egyik heves kirohanásban aztán valóra vált, amitől tartottam, rúgott egyet és vége! Meglazult, elment. Fáradtan és elkeseredetten vettem tudomásul, hogy egyszerűen leakadt a horogról. Hogy nagy volt e? - nem kérdés! Hogy mekkora? - már sosem tudhatom meg! Remegő kézzel csalizom újra, hogy aztán égi röppályára állíthassam az Erdei szereléket. A botot letéve kicsit magamba roskadva várok, hátha történik valami. Vérző sebeim egy csapásra beforrnak, mert alig telt el pár perc, amikor ismét kapásom van. Na jó, pontynak ponty, mondjuk az előzőnek az unokája lehetne. A következő dobásra megismétlődik az előbbi és egy újabb pontyunoka piheg a merítőmben.


Pontyunoka a kézben



Újabb kistestű ponty, a fűzött kukorica-puffasztott búza
szendvics tetszik nekik

Úgy látszik a kevés, de tartalmas etetőanyag elegendő volt, hogy ott tartsa a halakat, míg a nagyot fárasztottam. Ezt támasztotta alá az is, hogy kisvártatva ismét kapás és újabb ponty. Úgy látszik, nagyon tetszik nekik minden, mert olyan, mintha futószalagon jönnének. Az eddigi fűzött kukoricás csalit lecserélem 12 mm-es pelletre. Sok nagy halat fogtam már ezzel a Maros Mix XXL Ponty Pellettel, ami a nyári kánikulába igen jól tud működni. Bizakodva fűztem fel a hajszálelőkére egy szemet belőle, majd a kosarat vastagon megtömve már lendülhetett is a szerelék. Ha nagy csalival horgászunk, akkor jórészt elkerülhetjük az apróbb halakat. Bár a 12 mm-es méret nem mondható nagynak még egy kilós pontynak sem, de valamiért mégsem kedvelik ezt a csalit a kisebbek.


Nagy csali egyenlő nagy hal?
A bedobás után bizakodva vártam a visszavágóra a helyi óriással. A kis testű pontyok ezúttal kikerültek, mert legalább húsz perc telt már el, mikor egy pöccintés a spiccen folyamatos húzássá erősödött. Ez bizony ponty! A botot megemelve rögtön éreztem, hogy a kicsiknél nagyobb, ám a nagynál viszont kisebb. Tíz perces huzavona után sikerült megszákolnom egy körülbelül hat kilós pontyot. Az örömteli pillanatba azért üröm is került, mert az órára pillanatra tudatosult bennem, hogy a horgászatra szánt idő hamar elrepült. 


A horgászat legnagyobb partra segített hala


Nem akartam törni a melegben a halakat, ezért csak egy párat
A gyors délutáni horgászat fő tanulsága, hogy sosem tudhatjuk éppen mi vár ránk akár egy rövid, pár órás kiruccanás alkalmával is. Persze ehhez nyitottnak kell lenni és megragadni a kínálkozó alkalmakat. Ezek a gondolatok természetesen nemcsak a horgászatra, de az életünk egészére is igazak. Ezzel a gondolattal búcsúzom is ettől a felejthetetlen naptól és ígérem, kutakodom még az archívumban, hátha találok még valami leporolnivalót.




Írta: Kálló Kornél
Fényképezte: Abari Marietta




















































































































   A kosár üres

Kérjük adja meg e-mail címét:
 Feliratkozom
 Leiratkozom