FECA-PECA Horgászbolt :: A horgászbolt webáruház :: Shimano horgászbot, shimano horgászorsó, SPRO horgászbot, SPRO horgászorsó, Rapala wobbler, Marosmix termékek, egyéb horgász cikkek.
Horgász információk
 

  Híreink

Megpördültünk a Jóreménység foka körül, avagy egy szépen csillogó ezüst hátteréről


A múlt hétvégén újabb magyar horgászsikernek örülhettünk. A Walter Tamás szövetségi kapitány vezényelte, Döme Gábor, Erdei Attila, Novák János, Sivák Mátyás, Vidó Ferenc alkotta feeder válogatottunk, a dél-afrikai Bloemhof Dam-ban megrendezett világbajnokságon, legeredményesebb európai csapatként elhozta az ezüstérmet, míg Sivák Matyi nyakába egy szép, egyéni bronzérem került. Hazánk válogatottja a két világbajnokságról, amelyen részt vett, elhozta kétszer a csapat ezüstöt, és adott egy egyéni világbajnokot, idén pedig egyéni bronzérmest a finomfenekezők világának. Ezzel jelen pillanatban vezetjük a feeder világ ranglistáját. Mesébe illő eredmény ez, amire joggal lehet minden hazai horgász büszke. A világbajnokság tudósítását sokan figyelemmel kísérték, és virtuálisan is szorítottak a srácoknak. Sok minden elhangzott már a riportokban, de annyi minden történt ezen a VB-on, hogy csupán az előkészületekről is órákig lehet mesélni. Akkor miért ne meséljünk? Van mit!



A Jóreménység foka. Legszebb
reményeink váltak valóra.



A helyszín

Egy olyan világverseny, amely a földteke ilyen távoli oldalán kerül megrendezésre, még nagyobb szervező munkát igényel. A megnövekedett költségvetésen túl a felszerelés, etetőanyag, csali beszerzése, és kijuttatása is olyan megoldandó feladat, amit egy Európában megrendezett versenyen minden csapat könnyebben megold. Már ezen a ponton igazat kell adnom azoknak a hangoknak, amelyek úgy vélik, hogy legyen szó világversenyről, a finomszerelékes horgászversenyeket nem szabad a vén kontinensen túlra vinni. Ez a viadal azonban Dél-Afrikában került megrendezésre, egy pontyos vízen, így egy percig sem volt kérdéses, hogy a mi fiaink is rajthoz állnak. Leküzdve a távolságot a verseny előtt egy héttel érkeztek meg Bloemhof Dam-ba,a verseny helyszínére. Szerencsére nem teljesen ismeretlen terepre érkeztek. Döme Gábor korábban már két alkalommal is kilátogatott a helyszínre, így sikerült olyan jó kapcsolatot kialakítani több helyi versenyzővel, akik segítségünkre voltak a szállás, helyszín megközelítése, autóbérlésben, de csali és etetőanyag beszerzésben is. A pálya eredetileg nem itt volt kijelölve, hanem a 2010-es női VB helyszínén, de a víztározó rendkívül csekély feltöltöttségének köszönhetően áthelyezték azt. Egy edzéshétnek az a szerepe, hogy ez idő alatt feltérképezzék a csapatok a terepet. Értendő ez a felszerelések beélesítésére, a nyerő etetőanyagok és csalik megtalálásra, és még sok más lényegtelennek tűnő, de lényeges apróság megfejtésére. Vegyük sorra ezeket.

A pálya a 2010-es női VB idején...

...és 2013-ban a feeder VB idején
A pálya:

A víz közepes mélységű, a meder homokkal borított. Mintha egy sivatagot árasztottak volna el. A meder „hullámos", kisebb nagyobb törésekkel tarkított. Ezeknek a 20-30 centis töréseknek, mint később kiderült, komoly jelentősége volt. Számolni kellett még akadókkal is, amelyek miatt egy helyen meg is kellett szakítani a pályát. A horgászhelyek pontos feltérképezése így kiemelt jelentőséggel bírt. A házigazda csapatnak egy részletes térképe is volt a pályáról, amelyen bejelölésre kerültek az akadók, medertörések, pontos mélységek. (Ennek megléte persze kérdéseket vetetett fel, de nem szeretnék e cikk kapcsán most a házigazdák finoman szólva is nem túl elegáns hozzáállásának akár egy sort is szentelni. Később erről még lesz szó.) A horgászhelyek 25 méterre kerültek kijelölésre, mindenütt egy előre felállított stég várta a versenyzőket. A szektorhatárok kitűzésénél akadtak gondok, ennek pont Novák Jani volt a szenvedő, alanya a második fordulóban. A meghorgászott távolságok 30-tól 70-80 méterig terjedtek. A rövidebb távokon a felkészülési időben ólommal megkeresett törések tövének közvetlen közelébe kellett a kosarat bedobni, míg a 70-80-as távra „kereső" pecát kellett előadni.

Az első benyomások

A halak:
A pályán négyféle halra lehetett számítani. Pontyra, amelyek mérete 50 dekától 2-3 kilóig terjedt, egy yellow fish nevű, paduc-szilvaorrú szerű hengeres testű, halra, amelyek átlagmérete 30 deka körüli volt, kisebb amurokra és afrika harcsára. Ezek közül a ponty és a yellow fish volt az a faj, ami végül, mint célhal meghatározásra került. A potykák rendkívül jó erőben voltak, amihez alkalmazkodni kellett a felszerelésben is.

Yellow fish

Egy ritka tükrös

Jellemzően ezek a pontyok jöhettek

Ritka vendég, amur
Felszerelés, végszerelék:

Figyelembe véve a kiszállítási költségeket, a csomagok súlyhatárait, nem a lehetőségek végtelen tárházából tudtak meríteni versenyzőink. Igyekeztek a lehető legfontosabb dolgokat becsomagolni, de voltak olyan eszközök, amelyeket a helyszínen kellett megoldani.
Mivel pontyra kellett horgászni, ráadásul nagyobb távokra is, a feszesebb, 360-390-420-as pontyozó feeder botok kerültek a vastag szállítócsövekbe. Ezek különösen akkor tettek jó szolgálatot, mikor egy akadó közeléből kellett elkormányozni a hevesen védekező pontyokat. Az angolosan lágy, finomabb feederekkel ez nem volt lehetséges, amiről az angol csapat tudna mesélni. Ők 330-360-as Dutchmasterekkel érkeztek, amelyekkel nem tudták minden esetben elkormányozni a halakat az akadóktól. A főzsinór minimum 0,23-as, dobóelőkével megerősítve. A zsinóroknak a magas UV sugárzás miatt nem volt szabad festett, sötét színű merülőzsinóroknak lennie, előnyösebb volt a fluorokarbon, de mindenképpen színtelen damilok használata. Az előkékkel sem volt szabad finomkodni, 0,17-18-as vastagságban kerültek a forgókba, bár mint minden versenyen, itt is előfordult az, hogy le kellett menni 14-es horogméretig és 0,14-es előkéig. A horgok közül a Gamakatsu G1 101-es típusa vált be a legjobban. A kosarak közül, az előzetes információk birtokában klasszikus „Round" modelleket vittek magukkal versenyzőink, de később kiderült, hogy a nagyobb távolságokra ezekkel már nem lehet elérni. Leleményes a magyar, így a helyszínen improvizáltak, és barkács-pajtás megoldással távdobásra is alkalmassá tették a kosarakat. A szabályoknak megfelelően hosszú, minimum 50 centis előkékkel kellett horgászni, és mint beigazolódott, a pontyokat ezekkel a versenyszerelékekkel is meg lehet fogni. Ugyanolyan heves, agresszív kapásokat produkáltak, mint a rövid előkés method szereléken.

Botok

Magyaros leleményesség

Annak eredménye

Round kosár közelre, apró trükkel

Csalik, etetőanyagok, aromák:

Ezen a versenyen, mint említettem, pontyozni kellett. Ehhez egy, a helyi horgászok által itt használt etetőanyag szolgált alapul. A Super Cast néven kapható kaja nevében volt csak szuper. Valójában egyszerű kukoricadara, és robbantott őrölt tengeri keveréke alkotta a mix-et. A helyi horgászok ehhez az egyszerű keverékhez számtalan aromát csepegtetve keresik meg azt az egyet, ami akkor, és ott nyerő lehet. Az etetőanyag azonban önmagában használhatatlan volt. Rengeteg felszálló szemcse alkotta, amelyeket a víz áramlása messzire sodorhatott. Elsődleges fontossággal bírt a kaja megfelelő lesúlyozása. Ezt úgy oldották meg a fiúk, hogy az etetőanyagot leszitálták, és eltávolították belőle a popcorn-ra emlékeztető könnyű alkotórészeket. A kukoricadarát megfőzték, és az így kapott puliszkával keverték be a tápot. A nedvességet pépesített konzerv csemegekukoricával állították be, adaléknak egy kifejezetten erre a versenyre készített Maros Mix extra édes süllyedő morzsát és az ezen a vízen szinte kötelező fluo poraromát adtak még a keverékhez. A versenyre szánt etetőből egy kisebb adagot külön választottak a fiúk, és ezt még tovább tuningolták fluo poraromával. Miért volt erre szükség? A pályán a fluo aromákat mindenki használta. Az itt élő pontyok ugyanis erre rendkívül jól reagálnak.

Csemegekukorica darálás
Természetes táplálékukat ezen a vízen, a nagy tömegben elszaporodó zöld algák és a bennük élő apró planktonok, rákok alkotják, így az evolúció törvényei szenzorjaikba kódolták, hogy az ilyen zöld felhő egyenlő a táplálékszerzés lehetőségével. Az is elképzelhető, hogy a meredeken beeső napsugarak elől is ezek alatt a szigetszerű foltokban úszó zöld ernyők alatt találnak menedéket. Egy szó mint száz, fluo aromára szükség volt, de inkább a szín miatt, mintsem az íze miatt. A magyar csapat azonban ennek felhasználását is kicsit megcsavarta. Kiderült ugyanis, hogy ha felélénkül a szél, a vízben akár olyan erősségű áramlás is lehet, ami még a kukoricaszemeket is messzire sodorja. Ilyenkor csínján kellett bánni a fluo felhővel, hiszen vele együtt a hal is tovább állhatott. Egyébként is nehezen lehetett a pontyokat sokáig maradásra bírni. Ha azonban elcsendesedett a szél, a félretett, fluoporral gazdagabb kajával bátran lehetett horgászni, a nagyobb felhőt képező kaja ezekben az időszakokban pontyot ért! Magát az etetőanyagot nem aromázták a fiúk, mint később beigazolódott, a natur, semleges kukorica íz elegendő volt. Egyedül a kosárba töltést követően adtak szükség szerint kevés aromát, szigorúan spriccnizve, az etetőhöz. A dél-afrikai horgászok aromák végtelenségét használják.


Aroma kavalkád
Ezek közül első körben tíz, majd végül egyetlen aroma akadt fenn a magyar csapat rostáján. Egy fokhagymás-mandulás aroma volt az egyetlen, amit használtak fiaink, de ezt sem minden esetben. A szóba jöhető csalik közül gilisztát, csontit is próbáltak versenyzőink, de mint kiderült, a tározó pontyai szinte csak a csemegekukoricák valamelyikére haraptak. Ezeket is néha aromázni kellett, egy speciális, valójában meghatározhatatlan aromával, amit szemfüles kapitányunk figyelt meg azoknál a csapatoknál, akik az edzésen kiemelkedően fogtak. A kukoricák közül a Pescaviva fehér csemegéje is fogósnak bizonyult. (Az angoloknak egy Bananarama névre keresztelt aroma vált be, ők a horogra is a bekevert etetőből kivett kukoricaszemeket tűzték.)

Fluo

Kosárban még vágott giliszta,
ami nem vált be a versenyen


Jól működött a fehér kukorica
A horgászat:
Az edzéseken a csapatnak nem igazán sikerült közelebb kerülni a megoldáshoz. Ennek oka volt az is, hogy haltalan helyeken kellett felkészülni. Ha nincsen kapás, nehéz jó következtetéseket levonni. Az edzéseken fix távokat horgásztunk, az előzetes infók birtokában kerestük a megoldásokat, amelyek nem akartak napvilágra kerülni.  Akár azt is gondolhatnánk, hogy elfecsérelt idő volt az edzés, de ez nem igaz. Más csapatok felkészülését is figyelve, jó szemmel és megfelelő információnyeréssel kezdtek összeállni a kirakós darabkái. Nézzünk pár ilyen kis mozaikdarabkát. A vízben sok beszakadt szerelékből és ki tudja honnan származó akadó volt. Ezeket egy sajátos eszközzel kellett hatástalanítani. Egy ólomba öntött kis kaszával kellett végig borotválni ezeket a területeket ott, ahol ilyet talált valaki.


Ilyen akadókat kellett megborotválni
A mederalakulatok feltérképezésének fontosságára szinte az utolsó pillanatban jöttünk rá. Sokszor ugyanis néhány méter beljebb, vagy kijjebb súlyos kilókban volt mérhető. Mivel nekünk nem volt részletes térképünk a mederről, ólommal kellett feltérképezni a medret. Sok csapat rájött erre, így a felkészülési idő nagy részét ezzel töltötték a csapatok. Voltak csapatok, akik stopperrel mérte az ólom süllyedésének idejét, és ebből következtetett a mélységre. Az ólomnehezék feneket érését követően lassan kezdték el bevontatni azt, érezve, hol vannak kisebb-nagyobb törések. Ezeknél ugyanis megakadt az ólom. Az egyik legnagyobb tanulság ez volt. Hazai versenyeinken ugyanis jellemzően fix távokat kell horgászni, legalábbis eddig ez volt a gyakorlat. Másik fontos tanulságnak az alapozást jelölték meg a srácok. Itt ugyanis nem volt érdemes, sőt nem volt szabad nagy alapot betenni. Ezzel ugyanis a horgászhelyről elriaszthatták az ott lebzselő pontyokat. Sokkal több időt kellett rávárni egy-egy halra, de az etetőkosárral bejuttatott kevéske kaja is horogra tudta csalni a potykákat, ha azok ott voltak. Az angolok ezt double chucking-nak, azaz dupla dobásnak nevezték el. A lényege az volt, hogy egy csalival alaposan teletűzdelt horoggal együtt repült be a kosár, majd két perc múltán, mikor már kiürült a kosár, újabb dobás következett. Ezek pontosak voltak, és a környéken keresgélő pontyokat bizton be lehetett ezzel csapni. Fontos volt az is, hogy egy ponty megszákolását követően először egy alapozó töltet ment be majd csak ezután repült a felcsalizott szerelék. A közelebbi 30-35 méteres távon talált medertörések mögé betett kis alapozáson ideig-óráig folyamatosan lehetett fogni, de ha kiürültek ezek a helyek, fel kellett venni egy távdobó botot, is irány 70-80 méter. A benti halakat kereső pecával lehetett megfogni, ide nem kellett alapozás. Itt valamiért biztonságban érezték magukat, ha a horgot a közelükbe sikerült dobni, gyorsan érkezett a kapás. Túl sok időt azonban nem volt szabad egyetlen távon eltölteni. A rövidebb és hosszabb távok közötti jól időzített váltásokhoz a hátterek adhattak hasznos infót.



















Segítők- hátterek-támogatók:
Ezen a világversenyen is kiemelkedő szerep jutott a támogatóknak-segítőknek. Ők gondoskodtak mindenről, hogy a versenyzők csak a horgászatra koncentrálhassanak. Etetőanyag előkészítés, frissítők biztosítása, csali előkészítés, fotózás, rostálás, szomszédok figyelemmel kísérése, infók továbbítása csak egy kis szeletkéi a tortának. Nem lehet elégszer megköszönni Bató Attila, Barna Szilárd, ifj. Barna Szilárd, Dohány Peti, Szász Sándor, Takács Peti munkáját, illetve a támogatók anyagi támogatását. A Carp Zoom, Haldorádó, Maros Mix, Magyar Országos Horgász Szövetség, PV-TV, WalterLand is részesei a sikernek.





A csapat és a segítők.Köszönjük!

A héten egy több részes interjú sorozat fog megjelenni a portálunkon, amelyben Walter Tamás Szövetségi kapitányunkkal beszélgetek az elért eredményről, és arról, ami mögötte van. Érdemes lesz többször is ránk kattintani! A fórumon pedig bátran tegyétek fel kérdéseiteket, mindenre igyekszünk válaszolni!

Polyák Csaba (csabio)

A fotókért köszönet Szász Sándornak, Walter Tamásnak, Vidó Ferencnek, ifj. Barna Szilárdnak
A VB-rők képriport megtekinthető a WalterLand facebook oldalán itt  Vidó Ferenc facebook oldalán itt illetve a horgászklub facebook oldalán itt
http://zemex.ru/news/chempionat_mira_po_fideru_2013_juzhnaja_afrika
www.bankangler.com































































































































   A kosár üres

Kérjük adja meg e-mail címét:
 Feliratkozom
 Leiratkozom