FECA-PECA Horgászbolt :: A horgászbolt webáruház :: Shimano horgászbot, shimano horgászorsó, SPRO horgászbot, SPRO horgászorsó, Rapala wobbler, Marosmix termékek, egyéb horgász cikkek.
Horgász információk
 

  Híreink

Kora tavaszi dilik (dilemmák)

Kora tavaszi dilik (dilemmák)

Késő este, mikor szeretnénk, hogy a holnapi horgászat diktálja az álmot is, tehát késő este a jámbor horgász elkezdi a latolgatást. Vajon milyen lesz a holnapi nap? Milyen lesz az első igazi tavaszi peca, amit jég veszte után a lehető legrövidebb időn belül illik megejteni. Ez persze csak úgy általában vetődik föl. Még az sem nagyon izgalmas kérdés, hogy mennyi halat fogunk. A gondolkodás igazi mozgatója néhány eldöntendő kérdés. Melyiket szeressem? A barnát, vagy a feketét? Milyen ízű is legyen? Édesebb vagy azért egy kicsit büdös is… Puhát, vagy a keményebbet? Jó mozgásút, vagy dermedtet? Melyik a jobb, a fekvő, vagy a libbenős, netán a lebegő? No, kedves pecatársak ugye értitek! Keresni kell a tutit! El kellene dönteni, milyen legyen az etetőanyag, melyik íz segíthet a halak csalogatásában, milyen a legfogósabb csali, és azt hogyan kínáljuk föl?


Szőkét, vöröset, feketét?   
Egy horgászat alkalmával, ha okosan, megalapozottan szeretnénk választani az etetőanyag és a csali kínálatból, vagy megfelelően akarjuk hangolni a felszerelést bizony legalább 80 különféle dolgot lehetne mérlegelni az uralkodó széliránytól a morzsa szemcseméretéig. Ne riadozzunk, nem szeretnék, sőt nem is igen tudnék valamennyi tényezőt szóbahozni. Úgy hiszem azért néhányat mégis érdemes, hiszen a kora tavaszi horgászatnak megvannak a maga jellegzetességei.

A jól megválasztott horgászvíz általában fél siker...

Egy óra múlva már csak oda ülsz, ahol helyet szorítanak a sporik!
A tények: a víz igen hideg, legfeljebb 3-4 fokos. Meresztem a szemem, de nem látok haljeleket a vízfelszínen.  Tisztábbnak, átlátszóbbnak tűnik a víz. A halak, valószínű, még többnyire bandában, vermelés után nem jellemző az intenzív mozgolódás. Ha van mit enni az is jó, ha nincs az se nagy baj.  Az állapot ahhoz hasonló, mint amikor egy késői lefekvés után öt órára húzzuk az ébresztőt, de elnyomjuk egyszer kétszer. Végül feltápászkodunk, és megkérdezzük magunktól, hol is vagyunk, és mi a fenének kellett még felkelni, de aztán beleszimatolunk a levegőbe és megcsapja az orrunkat a frissen főtt kávé illata. Ugye hogy kezd értelme lenni az életnek? Valószínű a halak is hasonló érzésekkel várják az első tavaszi pecát. Sok idő nincs az elmélkedésre. Munkára végre!

Lassan épül a harcálláspont

Nekünk még döntéseket is kell hoznunk. Vegyük sorra.
Az első: milyen legyen a kaja.  Márciusra, áprilisra, amíg a víz hőmérséklete el nem éri a 15 fokot a legtöbben a nem feltűnő, a vízfenék színétől nem különösebben elütő etetőanyagokat ajánlják. Ma már tucatnyi sötétszínű, szürke, fekete etetőanyag van a piacon, lehet válogatni. A legkülönfélébb árfekvésű kínálat. Jómagam abból indulok ki, nem kell kilószám etetni, sőt ilyenkor, ahogy mondani szokták „a kevesebb több". Nincs igénye a halnak lakodalmas vacsorára.

 

Az én választásom az idei első maconkai pecához: egy  kiló fekete Tubertini Big Fondo,  fél kiló sötétbarna Gold Medal ugyancsak Tubertinitől és egy kis marék 1 mm-es mikropellet, hogy legyen miben turkálgatni, ha odataláltak az etetésre. Semmi rikító sárga, zöld vagy narancsszín az etetőanyagban.
A második kérdés: aromát, de milyent is? A tébláboló halrajok mozgását kellene befolyásolni a hideg vízben is jól terjedő aromával, meg illenék felkelteni, vagy picit fokozni az étvágyukat- hangzik a szentencia. Amióta közismert lett a CSL azaz a kukorica csíra likőr, alkoholos, vízben gyorsan terjedő változata nem maradhat ki a télvégi, tavaszi etetőanyagokból.  Az etetőanyag- gyártók kényeztetnek a különféle ízű változatokkal is. Ez utóbbi kettő az egyben címet is viselhetné, hiszen egyszerre igyekszik megoldani ízesítés és az étvágygerjesztő csalogatás problémáját. Érdemes 1-2 flakonnak beruházni rá, mert bizonyíthatóan jelentősen javítja az esélyeinket.  Magam a CSL alap íz és a mértékkel hozzáadott aroma- folyadék pártján állok. Ez utóbbiból ilyentájt epres, ananászos, később karamelles mézes ízekben gondolkodom attól függően, hogy a meghorgászott víz kárászból, pontyból, vagy éppen keszegből ígér többet.
Fejben is meg a valóságban is összeállt az etetőanyag.  És itt eldőlt a harmadik kérdés is. Csonti, vagy pinki nem került az alapozó etetésbe. Se élve se halva. Abból indultam ki, hogy ha az általam terített asztalra oda találnak a halak, hát tapossák agyon egymást, és vetélkedjenek a horgon ficánkoló kukacokért.

Ízlik vajon?
Most a célvíz a Maconkai III-as tó. Vajon a pontyok is felébredtek már? Aktívak a dévérek 1 héttel a kiolvadás után? Nőttek valamit a kárászok tavaly óta? Erre lennék a leginkább kíváncsi.

Azért ha lassan is, de haladunk...
Sorrendben a negyedik kérdés már előző este eldőlt. A feeder botok kapnak főszerepet. Lehetett volna spiccbotot választani, és a partközeli etetést vallatni. Ezt a variációt azért vetettem el, mert ilyentájt szerintem még nem húzódnak ki a melegedő szélvizekbe a jobb halak, beljebb érdemes keresni a bandákat.  A match bot megfelelőbb választás volna. Sőt, igen ígéretes a vízvallatáshoz, hiszen érzékeny módszer, s aki biztonsággal használja annak a szél verte hullámzó víz sem igazi akadály. Akkor mi szólt mégis a feederes technika mellett?  Az, hogy válaszolni tudjak a további kérdésekre is. Két match bottal ugyanazon az etetésen egyszerre nem nagyon lehet egyedül horgászni. Legalábbis én nem tudok és nem is szívesen próbálkoznék ilyesmivel. Ugyanott azonban, ha két feedert küld az ember harcba, nagyjából ugyanoda, akkor eldőlhet egy sor kérdés a szereléket, a csalit és a felkínálás módját illetően.


Narancsok, indulás!
Etessünk hát! A bekevert jó szagú finomságok a brutálisan terhelhető etetőbot segítségével narancsalakban tették meg a mintegy 30, illetve 50 méteres utat. 5 gombócot kapott a közelebbi, négyet a távolabbi helyszín.  A két etetés iránya mintegy 30 fokos szögben tért el egymástól.  Így alkalmasint nem zavarja egymást fárasztáskor sem a két bot. Ha viszont ugyanazon az etetésen két bottal horgászom és valami termetesebb darab húzza a damilt, akkor általában mihamarabb be kell vonni a másik botot a gabalyodást megelőzendő. (Hogy ezt ki milyen balett mozdulatokkal, vagy épp kitekert támadóállásban képes megtenni, miközben az egész parti nép harsányan röhög rajta, az külön tanulmányt érdemelne)

Újabb kérdések: vegyük szemügyre a két felszerelést. Közös jellemzőjük, hogy a lehetőségekhez képest finomak.  Nincs szükség brutál cuccra. Sőt!  Itt nem nagyon laknak 3 kiló fölötti pontyok, mint a gáti szakaszon. Az az óriások birodalma Maconkán. Emitt a többség legfeljebb olyan másfeles. Őket sem illik megpirszingelni egy beszakadt horoggal, ezért a felszerelést hozzájuk érdemes hangolni.
Az egyik bot egy light feeder. Nem szükséges a 2 unciás spicc sem, elég a másfeles. 10 -15  grammos tömött  kosárral még szélben is biztonsággal dobható a közelebbi etetés. A főzsinór 16-os, a horog előke 13-as, 55 centi hosszú. Maga a horog 16-os. Mindenre jó. Elég kicsi és elég nagy egyszerre.   
A másik cucc kicsit durvább. 3 unciás spicc, 20-as főzsinór 15 ös előke, 12 -es horog 50 centis előkén. A nagyobb horogméret több csalizási variációt is enged kipróbálni.


Akkor most minden a kezem ügyében lesz már?
A csali- bőség zavarba hoz.   Az étlap: csemegekukorica, giliszta, csonti, pinki, szúnyoglárva. Meg a lebegtetéshez némi puffasztott rizs, mivel a kukorica pufi már túl nagy a kisebb horgokhoz. Hozhattam volna még vagy 8 féle pelletet is, de ezúttal a természetes csalik eredeti ízeinek varázsában bíztam.
A sötét színű terített asztalon remélem, jól mutat majd a szép sárga csemegekukorica, s jól idomított csontik fokozhatják az étvágyat.

Próbálkozzunk, de magyarázzuk is meg!
Nézzük a változatokat, amelyek nagyjából félórát töltenek majd a vízben hacsak egy- egy vehemensebb kapás nem rövidíti az elgondolt tesztidőt.
A kukorica pucéran, csonti, vagy giliszta nélkül ilyenkor olyan, mint a főttkrumlpi pacalpörkölt nélkül- ne is kísérletezzünk most vele. Két-három fürge pinkivel, vagy színes csontival már talán csodákra képes . És a giliszta? Sokan esküsznek rá, mint az idény elejének pontycsemegéjére. Azért persze lehet fokozni is a trükköket. Lássunk egy kulcsmozdulatot:

Nyissz!
A kukorica-giliszta szendvics két szem rizzsel már lebeg. A félméteres előke jóvoltából ebben a magasságban találhatunk a fenékről felkerekedett vonuló halrajokat. A banda egyike másika meg felszippanthatja a csalit. Ez az egyik elmélet:

Ugyanez a gyakorlatban
A másik elmélet szerint kár pazarolni a rizset, meg a kukoricát. Egy szem a rizsből éppen elég ahhoz, hogy a csonti-giliszta szendvicset horgostul megkönnyítse.

Lehet, hogy ez a jobb?
Ugyan nem emeli föl a fenékről a horgot, viszont olyannyira megkönnyíti, hogy ha beindul a ponty-porszívó rögvest meglebben, és akkor...

Nicsak, ki van itt?
Egy biztos: nem túl nagy, de ponty, mégpedig a távolabbi etetésről. Könnyen jön, de azért figyelek, nehogy könnyen is menjen. Kora tavasszal rövidebbek a fárasztások, mintha kábák lennének még a halak. Nem túl nagy meggyőződéssel keresik a táplálékot. Inkább piszkálják a csalit. Hol vannak még a füstölős botot vízberántó kapások! Remélem már egyre közelebb, de jó két-három hetet még minden bizonnyal várni kell. Melegednie kell a víznek, a mozgástól úszkálástól megéheznek majd a halaknak. És ami igen fontos lassan készülődni kell az ívásra is az ikrák kifejlődése sok táplálékot, sok fehérjét igényel. Messzire nem kalandozhat a gondolat, mert közben ideért a halacska.


Elő a merítőt!
Szép, egészséges, de nyugodt, nem vergődik különösebben. Beletörődik a sorsába, mintha tudná, hogy ez a rövidke vízparti kirándulás úgysem tart sokáig. Horogszabadítás, aztán hátra arc.


Vajon visszatalál a többiekhez?
Időközben borul a tesztprogram. A kapások, meg a halak úgy 20-25 percenként követik egymást. Annyi biztos, hogy a pontyot a csak a távolabbi etetésről sikerült fogni, és a könnyített, de nem lebegtetett csalit 3 is megtalálta. A lebegő ott nem vált be. A nyerő a kukorica, félbevágott giliszta, két csonti 1 szem rizs kombináció. Később jó lett volna kipróbálni, mi történik, ha valamit lehagyok a horogról. Szégyen ide - szégyen oda a vadász- horgászösztön győzelmet aratott a tudományoskodás fölött. De nem csak pontyok jöttek belülről. Két szép kárász is rajtavesztett a szendvicsen.

Karcsi vagyok Maconkáról
A közelebbi etetésen lassan fejlődtek az események. 40 percig csak egy-egy igen finom piszkálás, pedig a szúnyoglárva pinkivel nem akármilyen halcsemege. Alighanem a felmelegedés hatására változott a helyzet. Előbb kárászok vitték el a fél méterre emelt csonti- szúnyog összeállítást. Jött vagy 6.  Fenéken semmi.  Semmilyen csali kombinációra nem volt bevágást provokáló kapás. Fél 11 tájt jött meg, amire már nagyon vártam.

Csak az apraja...
Néhány dévér, meg egy kárász érkezik még. Kérdéseimre választ adott a horgászat, meg a halak is eldöntötték, mi ízlik. Az etetőanyag működött, a csali variációk jól elszórakoztattak.  Lassan- lassan a peca legkellemetlenebb részén gondolkodom. Pakolni kéne. Délfelé jár az idő. Mára legyen elég ennyi. Csak egy gondolat nem hagy békén: vajon miért nem jönnek azok a majd kilós szép dévérek. Pedig tudom, itt vannak valahol. Ez a víz tele van hallal. Ősszel tízmázsás nagyságrendben telepítettek mindenféle halat, aztán egy hét sem telt bele, lefagyott a víz, mielőtt a friss szállóvendégek horogra kerülhettek volna. Most egy jó hét telt el a kiolvadást után, és napról napra több értelmet nyer a horgászat. Az időjárási frontok ugyan egymást követik, de a hatalmas víztározón mindig találni ígéretes területet.  Melyik tórészletre kéne menni legközelebb - latolgatom, amikor rendesen meghajlik a finomabbik botvég. Talán most jön egy öreg dorozsmás. Persze az lehetetlen, hiszen az öregebbje, a dörzsöltebbje már csak csámcsog a csalin. Bevágok, azaz beleemelek, hiszen ekkor a kapásnál felesleges erősködni. Tizedmásodpercnyi idő alatt visszazökkenek az álmok világából. Egyáltalán fogtam valamit?  Aztán a horgászat utolsó hala érkezik. Kis virgonc szájába sem fér a falat.

Kicsi szívem, kicsi szám...
Sebaj, éppen visszaküldöm a vízbe, és pakolás közben látom, amikor a szomszédom hozzákezd a csali cseréhez. Üresen húzza, de egyszerre mintha elakadt volna. Aztán megindul.  A kedves öregúr botját rendesen görbíti valami. Arra gondolok, persze, a szomszéd rétje mindig zöldebb... Bizony!!!

 

 

 

 

2011. március
Bálint Attila

 


   A kosár üres

Kérjük adja meg e-mail címét:
 Feliratkozom
 Leiratkozom