FECA-PECA Horgászbolt :: A horgászbolt webáruház :: Shimano horgászbot, shimano horgászorsó, SPRO horgászbot, SPRO horgászorsó, Rapala wobbler, Marosmix termékek, egyéb horgász cikkek.
Horgász információk
 

  Híreink

Horgászat Subscribe módra

Horgászat Subscribe módra

„A Subscribe az a banda, akik stúdióban f.szák, élőben meg még f.szábbak : D így tovább :D”. Ilyen és ehhez hasonló hozzászólásokat találhat a YouTube-on, aki a fent említett együttes videói között keresgél. Hogyan fér össze a zenélés, fesztiválozás és a horgászat? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor Anga-Kis Miklóssal, a banda basszusgitárosával nekivágtunk és felkerestük a Hármas-Körös egyik, halban gazdag szakaszát.

Régóta terveztem már egy olyan cikksorozat elkészítését, melyben nem hétköznapi embereket csalok ki a vízpartra. Pontosabban: olyan emberekkel akartam felvenni a kapcsolatot, akik a hétköznapi életben nem szokványos munkát végeznek és kikapcsolódás céljából a horgászatot választják.
Idén ősszel, gőzerővel elkezdtem dolgozni a cikksorozaton és hamarosan meg is találtam az első interjúalanyomat, Anga-Kis Miklóst. A fiatal zenész hétköznapjait gitározással, koncertek szervezésével, fesztiválozással tölti, de amint van egy kis szabadideje, kocsiba pattan és máris műcsalikat dobál kedvenc vizén, az Ipolyon.
Előzmények és a hely kiválasztása
Hónapok óta néztük a megfelelő időpontokat Miklóssal, és végül egy szeptemberi napon sikerült egyeztetni óráinkat. A helyszínt is többször változtattuk. Először az Ipolyra terveztünk egy domolykó pergetést, de végül a Hármas-Körös mellett döntöttünk. Ezt volt egyszerűbb leszervezni. Én Szentesen lakom, Miklós pedig Szolnokon volt előző egy barátjánál, ami egy órára van tőlem és a kiszemelt horgászvíztől. Utólag elmesélte, hogy itt is volt alkalma horgászni és egy nap alatt 19 csukát sikerült zsákmányolnia.

Miki épp olyan magabiztossággal kezeli a
pergetőbotot a vízparton, mint…

a színpadon a basszusgitárt.

Subscribe

Vendégem a megbeszéltek szerint elhozta pergető felszerelését, de indulás előtt volt egy kérése: hagy feederezzen Ő is egyet folyóvízen, ezt a módszert ugyanis eddig nem sokszor tudta kipróbálni áramló vizeken. Korábban már említette, hogy a feederezés nem ismeretlen fogalom számára, de többnyire csak állóvízen volt alkalma kipróbálni a rezgőspiccel történő horgászatot. Mivel én az előző napokban többször is kijártam a Bökényi duzzasztó és hajózsilip alá feederezni – és szerencsére halakat is fogtam –, könnyedén tettem eleget a kérésének. A szükséges eszközöket már előző este bekészítettem a kocsimba.

Nem érkeztünk túl korán, reggel 8-kor sikerült kiváltani a kötelező napijegyet. Amint beszereztük a kötelező okmányokat, beszálltunk az autómba, és a vízpart felé vettük az irányt. Vezetés közben pedig a munkájáról kérdezgettem:
E.R.: Hány éves zenekar a Subscribe?
A-K.M.: 12 éve zenélünk a srácokkal. Gyerekkori barátok vagyunk, és már egész fiatalon arról álmodoztunk, hogy zenélésből fogunk megélni. Ha ez az álom száz százalékosan nem is sikerült, de mindenkinek zene körüli a munkája, így egy kis ferdítéssel a zenélésből élünk.
E.R.: Mitől lettetek sikeresek?
A-K.M.: Mi szerencsések vagyunk, mert együtt indultunk és most is változatlan a felállás. Rengeteg időt és energiát tettünk/teszünk bele és hiszünk abban, amit csinálunk. Persze nagyon fontos, hogy jó legyen a zene és a jó management is elengedhetetlen. Mi mindig együtt szórakozzunk a közönséggel és érzik is, hogy nekik zenélünk. Általában azok a zenekarok nem húzzák sokáig, akiknél túl sok a tagcsere. Ha egy bandában jönnek-mennek az emberek, nagyon nehéz a közös hangsúlyt megteremteni, ezt pedig a rajongók is megérzik.
Miközben utaztunk, halk jazz zene szólt a kocsimban, erre pedig azonnal felfigyelt Miki, majd meg is kérdezte, hogy ki az előadó?
E.R.: Furcsa, hogy egy rocker szereti a jazz-t. Milyen zenéket szoktál hallgatni?
A-K.M.: Mindent, ami jó. Imádom a funky-t a jazz-t és az acid jazz-t, de természetesen szoktam hallgatni keményebb zenéket is.
E.R.: Júniusban volt egy Subscribe - Áthangolva című koncert is. Itt milyen zenéket adtatok elő?
A-K.M.: Június 19-én volt a Művészetek Palotájában egy koncertünk. Itt 19 tagúra bővült a zenekar. Vonós négyessel, rézfúvósokkal hangoltuk át magunkat egy dupla előadás erejéig. Ezen a koncerten sokkal lágyabb dallamok szóltak, mint egy igazi Subscribe koncerten. A furcsa váltás szerencsére nagyon tetszett a közönségnek, ezért úgy döntöttük, hogy még idén kiadjuk DVD-n a koncertfelvételt.


A legendás helyszín
20 perc autózás után megérkeztünk a Bökényi duzzasztóhoz vagy ahogy a helyiek mondják, Zalotára. A Bökényi duzzasztó az 5,6 km-es folyamkilóméternél található. 2006-ban ünnepelte 100. születésnapját és én amióta az eszemet tudom, ide járok legszívesebben horgászni. Első horgászélményeimet is itt szereztem, tehát számomra külön öröm volt, hogy ezt a helyszínt választottuk ki a mai napra. Változatos folyásának és vízmélységének köszönhetően a ragadózó- és békéshalra horgászóknak is nagyszerű helynek számít.

Mint a legtöbb Hármas-Körösön található hely, ez is egy nehezen meghorgászható rész. A mellékelt fotókon is jól látszódik, hogy rendkívül lejtős a partja, eső után az agyagosabb helyeken óvatosan kell közlekedni. A kövek és leragadt ágak miatt rendkívül akadós a meder, de megfelelő technikával nagyon sok halat lehet zsákmányolni.

Érkezésünk után máris repült a sziget
csücskéhez a twistergumi

A helyszín: A Bökényi duzzasztó és hajózsilip már
nem működik, de sok horgász kedvenc helyének számít.

Vendégemmel azt beszéltük meg, hogy pergetéssel indítjuk a napot. Ha ad valami értékelhető halat a folyó, akkor kitartunk ennél a módszernél, ha nem, akkor váltunk a feederre.
A sziget alatt csukák, balinok és nagyobb jászok érkezésére lehet számítani. Sok a kisebb 15-20 centis süllő és a sügér is, de Miki a biztosabb fogás reményében csukára élesítette be a botját. Az első twistergumi amit felrakott, talán 3-4 dobást bírt ki, majd a sziget csücskénél be is szakadt.
A horgászat napján a folyó víze nagyon tiszta volt, szinte két méterre le lehetett látni a víz alá, ezért zenész barátunk úgy döntött, hogy második próbálkozásra egy barnás árnyalatú gumihallal folytatta a pergetést. Ez a csali már jobban tetszett a Körös ragadozóinak. 10-15 dobás után ugyanis megérkezett az első uszonyos. A 28 cm-es kiscsuka a part menti kövek között kapta el a lassan emelgetett műcsalit. Gyors horogszabadítás után már ment is vissza éltető elemébe.

Miki rengeteg gumihalat és műcsalit
hozott magával

Az első gumihal 10 perc után beszakadt, de utána
rögtön elkészítette a következő csalit.

A fehér nem igazán vált be a letisztult vízben.
Talán ez a barnás árnyalat fogósabb lesz.

Pergetés közben tovább kérdezősködtem…
E.R.: Szüleid mit szóltak ahhoz, hogy zenélni szeretnél?
A-K.M.: Egyáltalán nem örültek neki. Szerintük a zenélés nem szakma. Ők azt szerették volna, hogy legyen diplomám és helyezkedjek el valahol. Az elmúlt néhány évben viszont megbarátkoztak Ők is az életemmel és elfogadták, hogy ez már nem lesz máshogy. Tudom, hogy nagyon büszkék rám és ez erőt ad nekem.
E.R.: Foglalkozol még mással is a zenélés mellett?
A-K.M.: Koncertszervezéssel, zenekar menedzsmentel, eseménylebonyolításokkal és rendezvényszervezéssel, de igazából mindig nyitva tartom a szemem, és ha látok egy-egy jó lehetőséget, bátran belevágok.
E.R.: Mire vagy a legbüszkébb?
A-K.M.: A Fonogram zenei díj átadóján mi kaptuk meg "az év hazai modern rock albumá"-ért járó elismerést, amely egyben az első komolyabb szakmai elismerést is jelenti a zenekar életében. Illetve annak is nagyon örülök, hogy idén több finnországi koncertünk is lesz, decemberben pedig a londoni közönség is hallhatja élőben a Subscribe-ot.
E.R.:  Ha jól tudom, akkor elvégezted a Gödöllői Agrártudományi Egyetem halgazdálkodási tanszékének, tókezelő és tógazda tanfolyamát, és ha jól tudom a halőrvizsgát is megszerezte,. vagyis a horgászat és a halak szeretete nem állt túl messzire tőled. Mióta horgászol?
A-K.M.: Már gyerekkoromban is volt saját felszerelésem, de ahogy felnőttem volt egy nagyobb szünet. Igazából van a történetnek egy kevésbé vidám része is. Anno, nagyapámmal kezdtem el horgászni. Megmutatta a horogkötéseket, megismertette velem a különböző horgászmódszereket, halfajokat, stb… 3 évvel ezelőtt viszont meghalt és a sors visszavitt arra a vízre, ahol együtt pecáztunk. Úgy gondoltam biztos örülne az öreg, ha fognék egy-két halat.
Előtte végeztem egy kisebb piackutatást. Különböző weboldalakon utánanéztem, hogy milyen választékot kínálnak a horgászcikk kereskedők manapság és megdöbbenve tapasztaltam, hogy azóta rengeteget változott a horgászkultúra. Kezdetnek vettem is egy matchbotot, majd UL pergetőbotot és egy keményebb pergetőt, feedert, tehát rákattantam a témára. Azóta mindig magamnál tartok pár botot az autóban, bármikor jól jöhet, ha éppen úton vagyok.
Elő a feederes felszereléssel
Fél 11 körül lehetett, amikor Miki két kisebb csuka kifogása után azt mondta, hogy próbálkozzunk meg a feederezéssel. Meg is mutattam neki az egyik kedvenc helyemet, mely 100 méterrel lejjebb található. Itt az elmúlt napokban számos pontyot és keszegfélét sikerült megfognom egy jól működő technikával.
A horgászhely itt is nagyon lejtős és a víz is elég mély. A sziget, vagyis a duzzasztómű maradványa tőlünk jobbra, folyással felfelé található, körülbelül 150 méterre. Viszonylag messzire van, de még kellőképpen befolyásolja a horgászhelyen lévő áramlásokat.
Az előttünk található partmenti szakasz egy visszaforgós, lassú folyású rész. Ez az enyhén kavargó víz nagyon akadós, ugyanis a folyó ide rakja le a hordalékait. Beletelt egy-két horgászatba, mire rájöttem, hogy a halakat a túloldalon lévő sodrásban kell keresni, viszont ehhez nem mindegy hogyan van összeállítva a végszerelék és az etetőanyag.
Vendégem nagyon lelkes és szemmel láthatóan alig várta már, hogy horgászhasson. De a bedobás előtt még el kellett végezni pár fontosabb műveletet. Elkezdtük közösen az etetőanyag bekeverését.


A keverék 2 kg EA Record Method Feeder etetőanyagból és 2 kg Maros Mix löszből állt. Az illatról pedig az új Dévér Special folyadék aroma gondoskodott. Ez az etetőanyag ideális erre a fajta horgászatra. Kellőképpen nehéz, de elég gyorsan oldódik, ami feederezésnél nagyon nagy előnyt jelent. Mikiben több kérdés is megfogalmazódott a csalik előkészítése alatt. Miért jó, ha egy folyóvízi etetőanyag gyorsabban oldódik? Nem az lenne az észerű, hogy lassabban essen szét a víz alatt és ne vigye el a víz? A válasz elég összetett. A folyóvízekre jellemző, hogy a felszínen gyorsabban áramlik a víz, mint a mederfenéken. Tehát annyira érdemes megnyomni a feederkosárba szánt etetőanyagot, hogy az fél perc után már teljesen kioldódjon. És pont az áramlás miatt szükséges olyan etetőanyagot választani, amely nem tartalmaz könnyebb, lebegő részecskéket. Ha mindent megfelelően csinálunk, akkor a rendszeres újradobásoknak köszönhetően egy csábító etetőanyag szőnyeg várja a halak érkezését.

 

Keverés után az ülőláda felállítása és a botok összerakása következett. A ládát bevállaltam én, Miki pedig előkészítette a feedereket, melyek már megszerelt állapotban voltak összecsukva a botzsákomban. 15 perc után neki is láttunk a horgászatnak.

A főzsinór jelentősége
Mivel a túlpart előtti szakaszt szeretnénk meghorgászni, ehhez kellett összehangolni a felszerelést. Gyorsan el is magyaráztam Miklósnak a módszer és a szerelék lényegét.
Sokszor kísérletezgettem a főzsinór vastagságával, és azt tapasztaltam, hogy a vékony, 0,18 mm-es működik a legjobban folyóvízen. Ebbe ugyanis kevésbé kap bele a sodrás. Nem lesz ez túl vékony? - kérdezi Miki. Ha csak magában akarnánk használni, akkor természetesen vékony lenne, és a gyakori dobások, valamint a 40-50 grammos feederkosár súlya miatt egy idő után elfáradna és szakadna. Ezért használok kb. 8 méter hosszú 0,25 mm-es damilból kötött dobóelőkét. Tehát ez a zsinór már kellően vastag ahhoz, hogy kibírjon egy 5-6 órás horgászatot.
Érdekes, hogy egy kicsit erősebb áramlásnál, 30-40 méterre történő horgászatnál egy 22-es monofil főzsinór már szinte használhatatlan. Belekap a sodrás és ezáltal a feederkosár is folyamatos mozgásban van a mederfenéken. A végeredmény általában egy gubanc vagy egy leakadás.

 A fotón jól látszik, hogy a Körös egy nem túl széles folyó,
tehát megfelelő felszereléssel
akár a túloldalt is meghorgászhatjuk.

Az alapozó etetést kiakasztott zsinórral végzem, így minden dobás ugyan abba a pontba érkezik, majd miután mindennel elkészültem, átengedem a helyet vendégemnek. Miki első dobásai még elég óvatosak voltak, de nem telt el sok idő, hamarosan ráérzett a megfelelő távolságra és irányra. Robi, miért kell kissé lefelé dobni? Nem az lenne a logikus, hogy előttünk álljon meg a szerelék? Sokan elkövetik azt a hibát folyóvízen, hogy sodrással felfelé dobják be szereléküket, annak reményében, hogy pont a horgász előtt áll majd meg a feederkosár. De így a főzsinórt a legnagyobb ellenállásnak tesszük ki, és ebben az esetben lehet bármilyen vastag a damil, folyamatosan tolni fogja a szereléket. Szerintem a legjobb, ha egy kissé lefelé dobunk és szépen óvatosan engedjük süllyedni a szereléket. Ezzel megakadályozzuk, hogy merülés közben visszaakadjon, gubancolódjon a hosszú előke.

Másfél óra pergetés után nekiláttunk feederezni. Gyorsan felállítottam a ládámat és összeállítottam a szerelékemet, majd megmutattam Mikinek, hova érdemes dobni, hogy ne akadjon be a feederkosár.

Pár perc alatt megjött az első karika keszeg

Érdekes dolog, hogy a Körösnek e szakaszán a túlpart előtt érdemes keresgélni a halakat. A sodorvonalban ugyanis nincs annyi akadó.

Amint beindult az etetés, percenként jöttek a kapások. Miklós pedig rutinos mozdulatokkal szákolta a kisebb-nagyobb keszegeket. Nagyon szerettem volna, hogy ponty akadjon a horgára, de ezúttal ez elmaradt. Elmondása szerint ettől függetlenül nagyon sok új dolgot tanult a folyóvízi feederezésről.

Ősszel megjelennek a jászok is az etetésen

A feederkosárban mindig legyen valamennyi
élőanyag és kukorica.

A jó feederes etetőanyag könnyedén kioldódik a kosárból,
de elég nehéz ahhoz, hogy a fenéken lévő sodrás ne sodorja el.

Délután még dobáltunk párat a pergetőbotokkal.
Egy kisebb csuka azonnal rajta veszett a piros körforgón.

 Nem túl nagy, de aki a kicsit nem becsüli…

A találkozásunk után másfél héttel megcsörrent a telefonom. Miklós üdvözölt a vonal másik végén és arról érdeklődött, hogy milyen etetőanyagot és végszereléket állítson össze a Dunára. A múltkori Hármas-Körösön történt horgászat után kedvet kapott egy hasonló pecára. Nem vagyok nagy dunai specialista, de egy egyszerű, általában jól működő receptet ajánlottam neki, ami utólag kiderült, hogy a kezdeti gébinváziót leszámítva kiválóan vizsgázott a szentedrei szakaszon.

Egedi Róbert

 

 

 

 

 



   A kosár üres

Kérjük adja meg e-mail címét:
 Feliratkozom
 Leiratkozom