FECA-PECA Horgászbolt :: A horgászbolt webáruház :: Shimano horgászbot, shimano horgászorsó, SPRO horgászbot, SPRO horgászorsó, Rapala wobbler, Marosmix termékek, egyéb horgász cikkek.
Horgász információk
 

  Híreink

Interjú Ambrus Tiborral

Interjú Ambrus Tiborral

Ha valaki figyelemmel kíséri a magyar horgász élsportot, az tudja, hogy Ambrus Tibor ott van a legelismertebb hazai versenyzők között. Az idei évben sem tétlenkedett. Ennek apropóján (is) beszélgettem vele.

Egedi Róbert: Hogyan tudod összehozni a munkádat, a magánéletedet és a versenyhorgászatot?
Ambrus Tibor:
Hűha. Nagyon nehéz. Ez gyakorlatilag egy állandó lehetetlenség. Olyan, mintha borotvaélen lenne az ember, mivel nem lehet összehozni a három dolgot. Talán kettőt meg lehetne csinálni. Vagy dolgozol, és mellette a családoddal vagy. Vagy a munka és horgászat. Vagy család és hobbi. Így viszont mind a három sérül sajnos valamennyire. Vagyis, ha kettőt csinálna csak az ember, jobban menne biztos. Próbálom mindig a legkevésbé rosszat megtalálni. Próbálom úgy intézni a dolgaimat, hogy jusson mind a háromra idő. Nálam ugye adott a család. Dolgozni kell, mert keresem a pénzt, a hobbim pedig szintén nagyon fontos, mert hozzájárul a munkámhoz. Mindhárom dologra szükség van, de tényleg nagyon nehéz, és ez az őszinte igazság.
E.R.: Hogyan készültél fel a három nagy versenyre? Gondolok itt a szlovéniai EB-re, szövetségi kapitányként az olaszországi női VB-re, és a Holland felnőtt VB-re.
A.T.:
A távolság miatt csak az EB és a női VB színhelye volt úgy elérhető, hogy ki tudjak menni, és itt nem csak a normál heti tréningre gondolok, hanem fontos kihangsúlyozni, hogy már előtte is volt alkalmunk horgászni a pályán. Tehát Szlovéniában és Olaszországban is két napot tudtunk előtte edzeni, és ez rendkívüli módon hozzájárult a csapat sikeréhez mindkét esetben. Ugyanis, ha egy csapat csak a kötelező heti tréningre megy ki, akkor két nap biztosan azzal telik el, hogy megtudja, merre van a horgászbolt, megtalálja, hol tudja felvenni a csalikat, megtanulja, hogy a szállásról, hogyan jut ki a pályára, stb… Ami még nagyon fontos, hogy mindkét országból nagyon sok barátunk, üzletfelünk van. Velük rendkívül sokat e-maileztünk, telefonáltunk, hogy minél többet megtudjunk a pályáról. Ha például volt egy verseny, akkor azonnal kaptuk a híreket, hogy mennyi hallal és milyen módszerrel nyerték. Hollandiában pedig Walter Tomi volt kint többször, Magyar Szilárd pedig egyszer, tehát tőlük kapott a csapat információkat tudtuk felhasználni. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy kevés is volt a tréning, mivel én sajnos nem tudtam oda kimenni. Ha kijutok, biztos jobban is szerepeltem volna.

 

E.R.: Milyen módszert illetve szerelékeket kellett használni neked, ezeken a versenyeken, illetve a lányoknak, olaszországi VB-n?
A.T.:
Az Energo Team által támogatott lányoknál Olaszországban két verzió jött számításba. A csapat zöme Maros Mix lapos- és dundi úszókat használt. A két lapos úszó a Maros Mix Seria 87 és 88, a dundi pedig a Seria 51-es volt, ami jól terhelhető üreges antennával rendelkezik. Viszonylag vastag, 15-ös, 16-os főzsinórból és 14-es, 12-es előkékből készítettük a szerelékeket, mert ugye számítottunk pontyokra is, de fő hal a kárász volt. Ezen a versenyen az osztott súlyozásnak óriási szerepe volt. Ez úgy nézet ki, hogy minimum 20 db sörét volt több mint egy méter hosszan elosztva egy 6-8-10 grammos úszónál. Egy ilyen szerelék elkészítése is több időt vesz igénybe, mivel az apró sörétek szabályos felrakása nagyon macerás művelet. Hollandiában a felnőtt VB-n két módszer működött. Az egyik a mini rakós, apró bodorkára. Ehhez a módszerhez a lehető legfinomabb szerelékeket kellett elkészíteni. 8-as főzsinór, 7-es előke, 22-es horog és 0,5 grammos Maros Mix Seria 46-os úszóból készítettem a szerelékeket. Főólom 50cm-re került a horogtól és a 15 cm-es előke fölé került egy apró sörétólom. Elég egyszerű szerelék volt. Itt inkább a horog méretén és az antenna finomságán volt a hangsúly. Valamint készültünk nagyméretű dévérkeszegek megfogására is. Ezek bent, 13 méteres távolságban jelentkeztek. Ide már nem volt jó a nagyon érzékeny antennás úszó. Helyette a vastagabb Maros Mix Seria 47-et használtam. Egyrészt amiatt, hogy a csali és a horog a fenéken volt és azt jobban lehetett vezetni az üreges antenna segítségével, illetve a rendkívül rossz fényviszonyok és vibráló apró hullámok miatt, csak viszonylag vastag, jobban terhelhető antennás úszókon lehetett a kapást meglátni. Szlovéniában gyakorlatilag ugyanezeket a szerelékeket használtam, laposúszókkal kiegészítve.
E.R.: Hogyan történt az etetőanyagok kiválasztása ezeken a versenyeken?
A.T.: Általában két-három féle recepttel indulunk el. Attól függően, hogy milyen információink vannak a vízről. Ha három keverékkel kezdünk, akkor kedd, szerda körül már átállunk kettőre, majd a végső recept a versenyre alakul ki. De minden versenyen a kapitány szabad kezet adott versenyzőknek, tehát volt olyan, hogy a csapat három különböző keverékkel horgászott.

 

E.R.: Az általatok gyártott Maros Mix etetőanyagokat használtátok e valamelyik versenyen?
A.T.: A felnőtt Eb-n és VB-n fő támogatónk a francia Sensas cég volt, tehát a csalikat, etetőanyagokat is ők biztosították a horgászoknak. Előfordult azonban olyan, hogy egy-két adalékot vagy komponenst itthonról vittük magunkkal. A női világbajnokságon más volt a helyzet. Ott a lányok két keveréket használtak. A csapat egyik fele Van Den Eynde, míg a másik fele Maros Mix-et kevert.
E.R.: Tehát a többi versenyen, minden esetben a saját etetőanyagaidat szoktad használni?
A.T.: 95%-ban igen! Egy-két kivétel van ugyan, de fontosnak tartom, hogy az általunk gyártott Maros Mix etetőanyagokkal horgásszak, hiszen ettől lesz igazán hiteles a dolog. Valamint így tudjuk élesben tesztelni a különböző keverékeket.
E.R.: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
A.T.: Legfontosabb talán, hogy szeretnék tartósan megbízható tagja lenni a keretnek és minél több EB-n és VB-n indulni. Mindezt stabilan. Tehát nem úgy, hogy egy évre kikerülök, majd valamikor újra vissza és újra ki, hanem mindenképpen ott maradni a legjobbak között. A másik pedig, hogy a Maros Mix-es klubcsapattal a Magyar Klubcsapat Bajnokságon dobogóra kerülni.
E.R.: Hogyan értékeled  jelenleg a magyar versenyhorgászatot?
A.T.:A magyar horgászsport továbbra is világ élmezőnyében van, és bármilyen kategóriában indulnak magyarok a versenyen, dobóesélyesek. Legyen az veterán, női, felnőtt, ifi, ez így van már hosszú ideje, és ez az év sem volt kivétel. A VB 6. hely az nem annyira nevezhető sikernek, de ha azt vesszük alapul, hogy szereztünk egy aranyérmet az EB-n. Ez így összesen 7 pont. A belgáknak van egy 2. és 3. helye, tehát rögtön mögöttük vagyunk, megelőzve az angolokat, akiknek ha úgy vesszük, összesen 8 pontjuk van. A magyarok tehát stabilan ott vannak a világ élmezőnyébe, de ez hatalmas munka eredménye.
E.R.: Egyedül készültél fel ezekre a versenyekre vagy voltak segítőid is?
A.T.: Természetesen voltak! A segítők szerepe rendkívüli módon fel van értékelődve. Ők keverik az etetőanyagot, segítenek szerelékeket készíteni, verseny közben viszik az infót, számolják a halakat. Tehát nekünk versenyzőknek csak a horgászatra kell összpontosítani. Azért, hogy a magyar csapat minden kategóriában jelenleg itt tart, abszolút a háttérembereknek köszönhető. A versenyhorgászat egy olyan sport, ahol percről-percre követni kell az eseményeket. Figyelni ki mit fog, mikor kell váltani, és a versenyző képtelen 32 embert figyelni. Ezért fontos tehát a jó háttérmunka, és ebben is úgy gondolom, hogy a világ első helyén vagyunk!

 

Egedi Róbert

 



   A kosár üres

Kérjük adja meg e-mail címét:
 Feliratkozom
 Leiratkozom